Kutyákról
Szerintem mindenki szereti a kutyákat.Piciket,nagyokat,fajtisztát,keveréket.Ezért is mesélek most egy történetet:
Speede az én kutyám
Egy nap anya kint volt az ablakban.Az utca végén egy Spánielt hoztak.Menhelyre akarták vinni.Meglátta anya.Szólt nekem.Beszéltük mien édes.Megtarthattam.Aznap nem volt nálam semmi.Adtunk neki enni inni.Anya hozott pórázt és levittem sétálni.Speedinek neveztem mert a lépcsőn úgy ment mint a villám(még mindig ittvan elöttem)Másnap sokat jáccottunk.Aztén jött a hétfő.Mikor mentünk el végig nyüszített és ugatott.Úgy fájt a szivem.Mikor hazaértem mindig ugrált édesem.Mindig vittem sétálni egyből.Aztán megetettem.áccottunk amíyg anya haza nem ért.Utánna tanulnom kellett.Így ment egy ideig.Aztán felszedte a műpadlót.Anya begorult.Ezeket mondta:-"Holnapra meg ne lássam ezt a kutyát,külömben Te is mész vele".Olyan rossz volt.Próbáltam keresni helyet neki.Egyedül nem hagyhattam túl szép volt.Hát most Berhidán van egy barátomnál.Nem láttam december óta.Úgy hiányzik
KÉPEK